| Egy asszonynak vala három szép leánya, |
| Hármat adta férjhez – három uruszágba. |
| A legkisebbiket bé Törökországba, |
| Hallotta: nagy gazda, a szegényt nem szánja… |
|
| – Uram, édes uram, arra kérlek téged: |
| Eressz el ingemet bé Törökországba, |
| Legkisebb lányomnak látogatására! |
| Legkisebb lányomnak látogatására! |
|
| – Eridj, kocsis, eridj, fogd be az lovakot, |
| Vitesd el asszonyod bé Törökországba, |
| Legkisebb lányának látogatására! |
| Legkisebb lányának látogatására! – |
|
| El is indulának bé Törökországba, |
| Legkisebb lányának látogatására. |
| A város szélibe leszálla az asszony, |
| – No te kocsis, menj el, menj el az hazádba. |
|
| Három hónap múlva jere el utánam, |
| Három hónap múlva jere el utánam! – |
| Öltözött az asszony koldusi ruhába, |
| Elment leányának az ő kapujába. |
|
| Elkezdette fújni búba s bánatjába, |
| Hogy – egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
| Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
| – Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
|
| Életem, halálom kezébe ajánlom, |
| Szegény koldusasszony mind azt fújdogálja, |
| Hogy: egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! |
| Hogy: egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
| – Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon! |
| Indulj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon! – |
|
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
| Meghallá a szolga, bement asszonyához: |
| – Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom! |
| Életem, halálom kezébe ajánlom. |
|
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
| Hogy – egy kis kenyeret, egy kis pohár vizet! – |
| – Szolgám, szolgálóim, ebem s kutyájaim, |
| Menjetek, s tegyétek a setét tömlöcbe! – |
|
| Szegény koldusasszony ott azt fújdogálja: |
| – Tartsd fel anya, tartsd fel, tartsd fel leányodat, |
| S ontasd ki magadból a piros véredet, |
| Szípasd ki magadból az édes tejedet, |
| Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen, |
| Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen! – |
|
| Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
| – Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
| Életem, halálom kezébe ajánlom, |
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja: |
|
| Tartsd fel anya, tartsd fel, tartsd fel leányodat, |
| S ontasd ki magadból a piros véredet, |
| Szípasd ki magadból az édes tejedet, |
| Méges azt érdemled, hogy tömlöcbe tegyen! |
|
| – Indúlj, s takarodjál, mert sok dolgom vagyon, |
| Az én édesanyám, az nem jő el hozzám! – |
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
| Meghallá a szolga, bément asszonyához: |
|
| – Asszonyom, asszonyom, nagyságos asszonyom, |
| Életem, halálom kezébe ajánlom, |
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja, |
| Szegény koldusasszony csak azt fújdogálja! |
|
| – Eridj szolgám elől, hadd menjek utánad, |
| Azt a koldusasszonyt hadd lám, milyenforma? |
| Kinyitá az ajtót, meglátá az anyját, |
| Nyakába borula, úgy megsiratozta: |
|
| – Anyám, édesanyám, mért nem mondta maga, |
| Hogy magával eztet nem tetettem volna! |
| Jőn be, édesanyám, a belső szobámba, |
| Első pohár borom most magának adom! |
|
| – Vesse fel pokolszél a belső szobádat, |
| Dűtse fel pokolszél első pohár borod, |
| Mert nem azért jöttem, hogy ingem megkinálj, |
| Hanem hogy meghallám, hogy milyen asszony vagy! |
|
|
