Bodrogi Ferencné

(Az anyját föl nem ismerő leány)

Síratozza magát a szegény rab asszony:
– Ma hét esztendeje, teljes harmad napja,
Hogy estem rabságra, szörnyű nagy fogságra;
Hol húsomat értem, húsomat megöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók, békák öttek;
Hol vérömöt értem, vérömöt megittam,
Karomból, lábamból véröm sokszor szíttam.
Aki neköm adná kinyerének héját,
Biz az is meglátná mennyeknek országát;
Aki neköm adná poharának vizét,
Az is megkóstolná a mennyország ízét. –
Az ajtón hallgatja asszonyság farajja:
– Asszonyom, asszonyom, nagy tisztös asszonyom!
Valamit mondanék, ha meg nem csapatna.
Síratozza magát a szegény rab asszony:
Ma hét esztendeje, teljes harmad napja,
Hogy estem rabságra, szörnyű nagy fogságra;
Hol húsomat értem, húsomat megöttem,
Hol ezt nem tehettem, kégyók, békák öttek;
Hol vérömet értem, vérömet megittam,
Karomból, lábamból véröm sokszor szíttam.
Aki neköm adná kinyerének héját,
Biz az is meglátná mennyeknek országát;
Aki neköm adná poharának vizét,
Az is megkóstolná a mennyország ízét.
– Mintsem neki adnám kinyeremnek héját,
Inkább odavetném küsebb komondornak,
Mintsem odaadnám poharamnak vizét,
Inkább megitatnám palotám fődivel…
– Fogjátok, vigyétök a fővevő helyre.
– Várj kicsit, várj kicsit, te nagyságos asszony,
Mert a halottnak is hármat harangoznak,
Hát, árva fejemnek egyet sem kondítnak?
Ki leánya vótál te nagyságos asszony?
– Én vótam még eddig Bodrogi Ferencé!
– Bizony ha te vótál Bodrogi Ferencé,
Bizony én is vótam Bodrogi Ferencné,
Bodrogi Ferencné, a te édösanyád!
– Jer bé mostan, mondom, jer bé, édösanyám,
Tejbe megförösztlek, vajjal megkenetlek!…
– Ne förössz ingömöt, ne keness ingömöt,
Mert eleget kentél sötét tömlöcömben,
Istenem, leányom, neköd fizessen meg.

Udvarhely


Magyar Népköltési Gyűjtemény. XI. Vadrózsák. (Székely népköltési gyűjtemény, Kriza János) Bp. 1911., 19-21.




Hátra Kezdőlap Előre