| Egyszeri királnak vót egyszeri lánya, |
| Aranyhajú, csillagszömű; nem vót néki párja. |
| Ezüstbe, aranyba, gyémántos ruhába, |
| Őtiztettik mindig királi pompába. |
|
| Egyszeri királnak vót egyszeri fia, |
| Aranybúl vót kargya, ezüst paripája; |
| Nap vót az homlokán, hódvelág az mellén. |
|
| Egyszeri királnak vót egyszeri fia, |
| Az másik királnak meg vót egy szép lánya; |
| Az szép királ-úrfi gyütt hatlovas hintón, |
| Megkérette az királ-lánt azon úton-módon. |
| Meg is egyesültek, néki ajánlották, |
| És álló egy hétig lagziját tartották. |
|
| Vütte királ-úrfi az lánt szeretettel, |
| Szép hatlovas hintón, arany kerekekkel. |
| Hát körösztül möntek egy nagy erdőségen, |
| Négy hajdú katona állott elejükben. |
|
| – Jó napot kévánunk kendnek királ-úrfi, |
| Ebben az órában kendnek meg kő halni! |
| – Jaj csak ne bántsatok, vérem ne vegyétek: |
| Aranyom, ezüstöm, lovam adom néktek! – |
| Kéri az királ-lány: – Négy hajdu katonák! |
| Az mi halálinkat magik ne kévánják. |
|
| – Hallja meg, hallja meg, fölséges királ-lány! |
| Megválthatja magát, segéthet az urán: |
| Három éjjel háljon kapitányunk ágyán, |
| Urastúl, lovastúl, elmehet azután! – |
|
| Ráállott az ura, ráállt az királ-lány, |
| Három éjjel rajt hált az kapitány ágyán; |
| Negyedik reggelen az hajdu katonák |
| Urának, magának az föjét levágták. |
|
| – Áldjon Isten, áldjon ides kedves uram! |
| Lölkönk másvelágon összetalálkozzon! |
| – Áldjon Isten, áldjon kedves feleségem! |
| Lölköd másvelágon éngöm fölkeressen. |
|
|
