| – Apám, apám, apám, lelkem édesapám! |
| Anyámasszon bizony Barcsait szereti. |
|
| – Hallod, asszon, hallod, mit mond e kis gyermek! |
| – Hallom, uram, hallom, lelkem, jámbor társam! |
| Részeg ez a gyermek, nem tudja mit beszél. |
| Ottan elindula, aj, ki Kolozsvárra, |
| Fele útját mene, onnan visszatére, |
|
| – Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszon-feleségem! |
| – Nyitok lelkem uram, lelkem jámbor társam! |
| Hogy vessem nyakamba vont-arany szoknyámat, |
| Hogy kössem előmbe patyolat ruhámat, |
| Hogy tegyem fejembe rece-fátyolomat, |
| Hogy húzzam lábomba szép piros csizmámat. – |
|
| Akkoron bérugá palota ajtóját: |
| – Add elé, add elé a nagy láda kócsát! |
| – A szomszédba jártam, kerten átalhágtam, |
| Ottan elejtettem a nagy láda kócsát, |
| Hanem megtaláljuk szép piros hajnalba. – |
|
| Akkoron bérugá a nagy láda ód’lát, |
| Csak kihengeredék belőle Barcsai. |
| Aj, megfogá őtöt s egybe fejit vevé. |
|
| – Állj elé, állj elé asszon-feleségem! |
| Három halál közül melyiket választod: |
| Vaj főbe lőjjelek, vaj fejedet vegyem, |
| Vaj hét asztal-vendégnek vígan gyertyát tart’c!? |
| – Három halál közül én is azt választom |
| Hét asztal-vendégnek vígan gyertyát tartok. |
|
| – Hallod te szógáló, hozd bé a vég vásznot, |
| Tetejin kezdjétek s talpig tekerjétek, |
| Talpánál kezdjétek, s tetejig égessétek!… |
|
| Istenem, Istenem, én mit cselekedtem! |
| Megöltem Barcsait s kedves feleségem. |
|
|
