| Asztalnál ül vala gyönge Judit asszony, |
| Lábánál röngette szép arany bőcsőjit: |
| – Beli fiam, beli, szép futkosó fiam! |
| Mert neköd nem apád Bátori Bódizsár: |
|
| Im, az a te apád, erdélyi kapitány, |
| Aki adta neköd szép arany bőcsőjit; |
| Annak négy szarvába négy arany perecöt, |
| Osztán a fejedre pozsonyi süvegöt… – |
|
| Hát ajtón hallgatja Bátori Bódizsár: |
| – Meg ne tagadd, asszony, mostan-beszédödöt! |
|
| – Bizony nem tagadom, lelköm jámbor uram, |
| Leányokat szidom, a rossz leányokat; |
| Virágomnak szépit nyílatlan leszödték, |
| Bokrétába kötték, legényöknek tötték! |
|
| – Megtagadod, asszony, mostan beszédödöt? |
| Nyiss ajtót, nyiss ajtót, asszony feleségöm? |
|
| – Minnyát nyitok, minnyát, lelköm jámbor uram! |
| Hadd húzzam lábamba karmazsin csidmámat, |
| Hadd vessem nyakamba vont-arany szoknyámat. – |
|
| De nem győzé várni, bérugá az ajtót; |
| – Készülj asszony, készülj, hónap álló délre, |
| A rózsa-piacra, a fővövő-helyre. |
|
| – Hol vagy édös szógám, legkedvesebb postám? |
| Készítsd elé neköm hat lovam, hintómat! – |
|
| Ők elkészülének, el is indulának, |
| El is indulának, oda is jutának. |
|
| – Várj kicsit, várj kicsit, te fekete hóhér! |
| Mert a halottnak is hármat harangoznak, |
| Lám, árva fejemnek egyet sem kondítnak! – |
|
| Azomba érközik erdélyi kapitány: |
| Eccör megfordítsa, kéccör megcsókolja, |
| Kéccör megfordítsa, százszor megcsókolja: |
| – Enyim vagy, nem másé, te asszonyi állat! |
|
|
