| Asztal mellett üle gyönge Judit asszony, |
| Lábával röngette kinn-futkosó fiát. |
|
| – Beli fiam, beli, kinn-futkosó fiam, |
| Mert nem az az apád, Bátori Boldizsár, |
|
| Hanem az az apád: erdélyi kapitány, |
| Aki adta neked arany rengő bölcsőd, |
|
| Arany rengő bölcsőd, pozsonyi süvegöd, |
| Pozsonyi süvegöd, lobogós gyolcs ingöd. – |
|
| Az ajtón hallgassa Bátori Boldizsár; |
| – Meg ne tagadd, asszony, mostan-mondott szódat! |
|
| – Nem tagadom, uram, leányokat szidtam, |
| Virágomnak szépét nyilatlan leszödték, |
|
| Bokrétába kötték, legényeknek tötték. |
| Készülj, asszony, készítsd hatlovas hintódat, |
|
| Hatlovas hintódat, legszebb inasodat, |
| Pozsony városába, nagy lakodalomba! |
|
| Készülj asszony, készülj, holnap álló délkor!… – |
| Ők is elmenének, odaérkezének. |
|
| Csak táncolni kezde erdélyi kapitány. |
| Erdélyi kapitány gyenge Judit asszonyt |
|
| Kétször fordította, kétször megcsókolta. |
| Szemmel tartá őtet Bátori Boldizsár. |
|
| – Készülj asszony, készülj, holnap álló délre, |
| Holnap álló délre, a fővevő helyre, |
|
| Fejeddel játszodnak, fejedet leütik!… – |
| Csak felhúzza kardját erdélyi kapitány, |
|
| Csak felhúzza kardját, beleereszkedik: |
| – Te megholtál értem, én is meg éretted. |
|
|
