Bátori Boldizsár

(A szaván-kapott feleség)

Asztal mellett üle gyönge Judit asszony,
Lábával röngette kinn-futkosó fiát.
– Beli fiam, beli, kinn-futkosó fiam,
Mert nem az az apád, Bátori Boldizsár,
Hanem az az apád: erdélyi kapitány,
Aki adta neked arany rengő bölcsőd,
Arany rengő bölcsőd, pozsonyi süvegöd,
Pozsonyi süvegöd, lobogós gyolcs ingöd. –
Az ajtón hallgassa Bátori Boldizsár;
– Meg ne tagadd, asszony, mostan-mondott szódat!
– Nem tagadom, uram, leányokat szidtam,
Virágomnak szépét nyilatlan leszödték,
Bokrétába kötték, legényeknek tötték.
Készülj, asszony, készítsd hatlovas hintódat,
Hatlovas hintódat, legszebb inasodat,
Pozsony városába, nagy lakodalomba!
Készülj asszony, készülj, holnap álló délkor!… –
Ők is elmenének, odaérkezének.
Csak táncolni kezde erdélyi kapitány.
Erdélyi kapitány gyenge Judit asszonyt
Kétször fordította, kétször megcsókolta.
Szemmel tartá őtet Bátori Boldizsár.
– Készülj asszony, készülj, holnap álló délre,
Holnap álló délre, a fővevő helyre,
Fejeddel játszodnak, fejedet leütik!… –
Csak felhúzza kardját erdélyi kapitány,
Csak felhúzza kardját, beleereszkedik:
– Te megholtál értem, én is meg éretted.

Rugonfalva (Udvarhely)


Bartók Béla-Kodály Zoltán: Erdélyi magyarság. Népdalok. Bp. 1923., 84. sz. (Dallammal)




Hátra Kezdőlap Előre