Asztal mellett üle gyönge Judit asszony, |
Lábával röngette kinn-futkosó fiát. |
|
– Beli fiam, beli, kinn-futkosó fiam, |
Mert nem az az apád, Bátori Boldizsár, |
|
Hanem az az apád: erdélyi kapitány, |
Aki adta neked arany rengő bölcsőd, |
|
Arany rengő bölcsőd, pozsonyi süvegöd, |
Pozsonyi süvegöd, lobogós gyolcs ingöd. – |
|
Az ajtón hallgassa Bátori Boldizsár; |
– Meg ne tagadd, asszony, mostan-mondott szódat! |
|
– Nem tagadom, uram, leányokat szidtam, |
Virágomnak szépét nyilatlan leszödték, |
|
Bokrétába kötték, legényeknek tötték. |
Készülj, asszony, készítsd hatlovas hintódat, |
|
Hatlovas hintódat, legszebb inasodat, |
Pozsony városába, nagy lakodalomba! |
|
Készülj asszony, készülj, holnap álló délkor!… – |
Ők is elmenének, odaérkezének. |
|
Csak táncolni kezde erdélyi kapitány. |
Erdélyi kapitány gyenge Judit asszonyt |
|
Kétször fordította, kétször megcsókolta. |
Szemmel tartá őtet Bátori Boldizsár. |
|
– Készülj asszony, készülj, holnap álló délre, |
Holnap álló délre, a fővevő helyre, |
|
Fejeddel játszodnak, fejedet leütik!… – |
Csak felhúzza kardját erdélyi kapitány, |
|
Csak felhúzza kardját, beleereszkedik: |
– Te megholtál értem, én is meg éretted. |
|
|