| Sárosi Mihály, Betlen János |
| Egy asztalnál ülnek vala, |
| Együtt esznek, isznak vala, |
| Együtt beszélgetnek vala. |
|
| Szóval mondja Sárosi Mihály: |
| – Hallja-e kend, kedves komám, |
| Fenyítse meg kend a húgát, |
|
| – Hallja-e kend, kedves komám, |
| Az én húgom jámbor leány! – |
| Szóval mondja Sárosi Mihály: |
| Fényes kardomnak élével. – |
|
| – Hallja kapu csikorgását, |
| Selyem szoknya suhogását. |
| Mindjárt ment az istállóba, |
|
| Szóval mondja kocsisának: |
| – Nyisd ki, kocsis, az ajtódat! |
| – Nem nyithatom, kedves gazdám, |
| Szabadon van hív paripám, |
| Ha kinyitom, elszalasztom, |
| Tudom, soha meg se fogom! – |
|
| Hogy kétfelé esék mindjárt. |
| Hát ott vagyon Betlen Anna. |
|
| – Mi lelt, mi lelt Betlen Anna? |
|
| – Aj, mi nem lelt, kedves ángyom! |
| Selyem szoknya elszakada, |
|
| A vér mingyár kicsordula. |
| Talpig vagyok aludt vérben, |
|
| – Hallod-e, te Betlen Anna! |
|
| – Ángyom, ángyom, kedves ángyom, |
| Mossanak meg ürmös borba, |
| Takarjanak gyenge gyolcsba, |
| Küldjenek ki Kolozsvárra, |
| Vegyen minden példát róla, |
| Az árvának hogy van dolga!… |
|
|
