| Egyszer egy asszonynak tizenkét lánya volt, |
| A tizenkettedik Rondonváldi Idol volt. |
|
| – Idolkám, kislányom, mi annak az oka |
| Kék selyem ruhádnak hosszabb a hátulja? |
|
| – Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta, |
| Király kis Miklóska maga parancsolta. |
|
| – Szabó is jól szabta, varró is jól varrta, |
| Király kis Miklóska nem így parancsolta. |
|
| – Hóhérok, hóhérok, vigyétek lányomat, |
| Vigyétek lányomat börtön fenekére! |
|
| – Jó anyám, jó anyám, várjál egy fél órát, |
| Várjál egy fél órát, vagy egy fél minutát! |
|
| – Nem várok fél órát, sem egy fél minutát, |
| Vigyétek lányomat börtön fenekére! |
|
| – Virágok, virágok, engem gyászoljatok, |
| Engem gyászoljatok, engem sirassatok! |
|
| – Fecskécském, fecskécském, vidd el a levelet, |
| Vidd el a levelet Király kis Miklósnak! |
|
| Evésnél találod, tegyed tácájára, |
| Alvásnál találod, tegyed párnájára! |
|
| – Alvásnál találtam, tettem párnájára, |
| Evésnél találtam, tettem tácájára. – |
|
| Király kis Miklóska levelét olvassa, |
| Levelét olvassa, könnyeit hullatja. |
|
| – Kocsisom, kocsisom, hallod-e kocsisom, |
| Fogjál bé hat lovat, azt is a legjobbat! |
|
| – Jó napot, jó napot, ösmeretlen anyám, |
| Hol van az én rózsám, Rondonváldi Dolkám? |
|
| – Lent van a folyóban, fehér lábát mossa, |
| Fehér lábát mossa, babáját siratja. |
|
| – Jártam ott, nincsen ott, ösmeretlen anyám, |
| Hol van az én rózsám, Rondonváldi Dolkám? |
|
| – Kint van a kiskertbe, virágot szedeget, |
| Virágot szedeget, koszorút kötöget. |
|
| – Jártam ott, nincsen ott, ösmeretlen anyám, |
| Hol van az én rózsám, Rondonváldi Dolkám? |
|
| – Mi türés-tagadás, be kell hát vallanom, |
| Bent van a szobába, fekszik koporsóba! – |
|
| Mikor ezt Miklóska őmaga meglátta, |
| Aranynyelű kardját maga kirántotta: |
|
| – Testem a testeddel egy sírba pihenjen, |
| Vérem a véreddel egy patakba folyjon! |
|
|
