| – Hallod-e, te királyúrfi! |
| – Nem mehetek, te királylány, |
| Hogy juthatnék túl a Dunán, |
|
| – Vagyon nekem szövétnekem, |
| S meg is gyújtom, mihelyt lehet, |
|
| Úgy sír, úgy sír királyleány |
| Szóval kérdi asszony-anyja: |
| – Mér sírsz, fiam, kis Júlia? |
|
| – Hogyne sírnék asszony-anyám, |
| Elvesztettem gyöngyös pártám, |
|
| – Vagyon nekem gyöngyös pártám, |
| Azt én mindjárt neked adom. |
| – Nem kell nekem senki másé, |
| Csak kell nekem a magamé. |
|
| Hallod-e, te asszony-anyám, |
| Hívassuk fel Bíró Jankót, |
| Bíró Jankót, vízi-búvárt, |
| Hogy fogja ki gyöngyös pártám… |
|
| Vedd ki az én gyöngyös pártám! – |
| – Nem kapok én gyöngyös pártát, |
| Csak kapok én király fiát. |
|
| – Az kell, az kell Bíró Jankó, |
| Tedd fel ide én ágyamba! – |
|
| Úgy sír, úgy sír királyleány, |
| Mindjárt szörnyű halált hala. |
|
| Fejér márványkő koporsót, |
| Vörös márványkő koporsót. |
|
| S addig s addig nevelkedtek, |
|
|
