| Az öreg Dancia magát siratgatja: |
| – Istenem, Istenem, kilenc lányom közül, |
| Kilenc lányom közül még egy fiam sincsen. |
| Istenem, Istenem, ki váltson fel íngem, |
| Ki váltson fel íngem katona-rabságból? – |
|
| Legkisebbik lánya ajtóján hallgatja, |
| Veressük hajamat vitézek módjára, |
| Szabassuk köntösöm huszárok módjára! – |
|
| Fel is felpattana szürke paripára, |
| Mikor eléméne a Duna martjára, |
| El is elindula a katona-rabságba. |
|
| – Istenem, Istenem, vajon e mi lehet, |
| Tán ülése hozza, mintha vitéz volna, |
| Személye úgy hozza, mintha kegyes volna. |
|
| Hírezzük el mű es híres guzsalykánkat, |
| Híres guzsalykákat, híres puskacskákat, |
| Mert ha vitéz leszen, a puskákból veszen |
| De ha kegyes leszen, a guzsalyból veszen. – |
| Guzsalyra se néze, s a puskából veve. |
| Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
| – Hírezzük el mű es híres kereszteket, |
| Híres kereszteket, híres rozmaringtot, |
| Mert ha vitéz leszen, tetejéből veszen, |
| De ha kegyes leszen, az aljából veszen. – |
| Aljára se néze, tetejéből veve. |
| Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes. |
|
| – Hírezzük el mű es híres istállókat, |
| Híres istállókat, meleg feredőket, |
| Mert ott kiismerjük, vitéz-e vaj kegyes? |
|
| – Szolgáim, szolgáim, mikor én lehúzom, |
| Mikor én lehúzom lengyel sarkú csizmám, |
| Akkor rikoltsátok: – szökjél, uram, szökjél, |
| Szökjél, uram, szökjél, Ferenc Jóska császár, |
| Égetik országod, rabolják népedet! – |
| Ott se ismerék ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
| – Istenem, Istenem, kilenc esztendeje, |
| Kilenc esztendeje, három teljes napja |
| Együtt iszunk, eszünk, egy asztalnál ülünk, |
| Mégse ismerjük ki, vitéz-e vaj kegyes? |
|
| – Én vagyok, én vagyok öreg Danci lánya, |
| Öreg Danci lánya, legkisebbik lánya, |
| kilenc lánya közül még egy fia se vót, |
| Aki őt felváltsa katona-rabságból! |
|
|
