| Szilva termik szép zöld ágon, |
| Szakasztottam, de nem ettem, |
| Mert én búra teremtettem. |
| Szült anyám nyomorúságra, |
| Mind a három földig gyászba, |
|
| – Ne menjetek, három árva, |
| Hármatoknak három vesszőt; |
| Csapjátok meg a sírhantját. |
|
| – Keljen, keljen édesanyánk, |
| Mert elszakadt a gyászgúnyánk. |
| – Nem kelhetek gyermekeim, |
| Elsenyvedett kezem, lábam, |
| Kezem, lábam s két szép arcom, |
| Kezem, lábam s két szép arcom. |
|
| – Adja ki bár a zár kulcsát, |
| Kulcsoljuk ki koporsóját, |
| S köszönjük meg feltartását. |
|
| – Vagyon nektek mostohátok, |
| Mikor fehért ad reátok, – |
| Könnyel virágzik orcátok, |
| Könnyel virágzik orcátok. – |
|
| A legkisebb mind ezt fújja; |
| Mind ezt fújja fújdogálja: |
| – Vegyétek ki a szívemet, |
| Takarjátok gyenge gyolcsba |
| Tegyétek fel egy kővárra, |
| Vegyen példát minden róla, |
| Hogy milyen az árva dolga. |
|
|
