Kis Bencsóka

(Jávorfácska)

Elindul a három árva,

A három kis csiporkával

Az erdőbe epör-szedni

Az erdőbe epör-szedni.

S az édes mamácskájoknak

Maradott sok drágagyöngye,

Azt osszák vala útközbe,

Azt osszák vala útközbe.

Három árva azt egyezte:

Azé lészen a gyöngyöcske,

Ki teli szedi hamarább,

Teli szedi a csiprocskát.

Kis Bencsóka teliszedte,

Azért két nénje megölte.

Bétették egy fa udvába,

Hazamentek hamarjába.

Kérdi tőlök édesapjok;

– Hol maradott kisleányka,

Kisleányka, kis Bencsóka?

Hárman mentek, ketten jöttek,

Kis leánykám hol maradt el?

Jaj Istenem, merre menjek,

Merre menjek, s én mit tegyek?

Hol keressem, s hová menjek?

Elutazott az erdőbe,

Küs-árváját-keresésre,

Hát ott vagyon egy mozsika,

Hát ott vagyon egy mozsika.

Nézegeti, ki is veszi,

Gondolkozik, mit csináljon,

Bújába hogy mozsikáljon?

No de mégis rájahúzza,

Szépen szól a kis mozsika.

– Húzzad, húzzad király-atyám,

Édes felnevelő dajkám,

A nénéim megölének,

Fa odvába bétevének. –

Hazamöntek s mozsikáltak,

A mozsikával azt húzták:

– Húzzad, húzzad édes néném,

Édes megölő gyilkosom!

Én is voltam királyleány,

Királyleány, kis Bencsóka,

Már most vagyok kis mozsika.

A nénéim megölének,

Fa udvába bétevének,

Fa udvába bétevének…

Erdély

Magyar népköltészet. II. Népballadák. (Szerkesztette: Ortutay Gyula) Bp. 1955. (Magyar Klasszikusok), 23. sz.