Pendzsóka

(Jávorfácska)

Elindula három árva
A három kis csiporkával
Az erdőbe eper-szedni.
Az édes mamácskájuknak
Maradt volt sok drágagyöngye.
Azt osszák vala útközbe.
Három árva azt egyezte:
Azé lészen a gyöngyöcske,
Ki teliszedi hamarább,
Teliszedi a csiporkát.
Kis Pendzsóka teliszedte,
Azért két nénje megölte.
Bétették egy fa odvába,
Hazamentek hamarjába.
Kérdi tőlük édesapjuk:
– Hol maradott kisasszonyka,
Kisasszonyka, kis Pendzsóka?
Hárman mentek, ketten jöttök,
Kisasszonykám hol maradt el?
Jaj Istenem, merre menjek,
Hol keressem s hová menjek? –
Elutazott az erdőbe,
Kis árváját-keresésre.
Bétekint egy fa odvába,
Hát ott vagyon egy muzsika.
Nézegeti, ki is veszi,
Gondolkozik: mit csináljon,
Bújába hogy muzsikáljon?
De csak mégis reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
– Húzzad, húzzad, király-atyám,
Édes felnevelő dajkám!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendzsóka,
Már most vagyok kis muzsika.
Teliszedtem a csiporkám,
S a nénéim megölének.
Fa odvába bétevének.
Nem szánták volt a véremet,
Elvették az életemet,
Hogy kaphassák gyöngyeimet. –
Hazaviszi hamarjába.
Nagyobb nénje reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
– Ne húzz úgy, te nagyobb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendzsóka,
Már most vagyok kis muzsika.
Teliszedtem a csiporkám,
S megöltetek, ti gyilkosok!
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet! –
Kisebb nénje reáhúzza.
Szépen szól a kis muzsika:
– Ne húzz úgy, te kisebb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendzsóka.
Már most vagyok kis muzsika.
Megöltetek, ti gyilkosok!
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet!

Udvarhely


Jávorfa-muzsika (Népballadák) Válogatta, szerkesztette Faragó József, Bukarest, 1965., 101-103.



Hátra Kezdőlap Előre