| Elindulék este guzsalyasba, |
| Megtalálom János szeretőmet, |
| Jobb kezemet jobb vállára vetem, |
| Bal kezemet bal vállára vetem. |
|
| Megábájgám búmat, bánatimat, |
| Hazamenék szép piros hajnalba. |
| S úgy felhánya karcsú derekamra… |
|
| – Elég ennyi, elég, édesapám, |
| Többet szavát soha nem fordítom. |
| Bésétálék padlott estállóba, |
| S kivezetem vékony pej lovamat. |
|
| Felnyergelem domború nyeregbe, |
| Átalkötöm selyem szebedegvel, |
| Felsirilék vékony pej szőrire, |
| Elindulék hosszú útra vele. |
|
| Elindulék hosszú útra vele, |
| S elszirkileg egy vadászerdőbe, |
| Ágyat vetek magamnak, lovamnak, |
| A lovamnak cserefalapiból, |
|
| A lovamnak cserefalapiból, |
| Én magamnak az ága-bogából. |
| Lefeküvék az első álomba, |
| Megebredek szép piros hajnalba. |
|
| Feltekintek fejem felett ágra, |
| Hát ott vagyon küsmadár gerice, |
| Körme között hozott cídulácskát, |
| Benne hozta szeretőm szándékját. |
|
| A szájával reá mosolygatá, |
| – Lányok, lányok, jó lány-barátaim, |
| Hájtok este hozzám guzsalyasba! |
|
| Hájtok este hozzám guzsalyasba, |
| Kössétek meg húgom koszorúját! |
| – Nem kell nekünk senki koszorúja, |
| Mert megkötték a mi koszorúnkat, |
|
| Ágból-bogból, fehér csemetéből, |
| Tisztán-tisztán fehér liliomból, – |
| A levele hulla az elémbe, |
| Szép illatja szálla víg szívemre. |
|
| Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon, |
| Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon, |
| Csak az Isten ingem el ne hagyjon, |
| Csak az Isten ingem el ne hagyjon! |
|
|
