| A szép asszony kapujába sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megtehetné, |
| | Hogy ide mellém leülhetnék! |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megtehetné: |
| | Hogy a díványra lefekhetnék! |
|
| Decsak azért sírdogál a János: |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| Decsak azért sírdogál a János: |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
| De csak azért sírdogál a János, |
| Kérdi tőle a szép asszony: – Mi lelt, szívem, János? |
| | – A szép asszony megengedné: |
|
|