| – Hát te hol jártál, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Jaj, én ángyoméknitt, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát ott mit adtak, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Ott négylábú rákot, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát azt mibe adtak, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Azt egy szép tányérban, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Azért vagy tán beteg, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Az a földbe viszen, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát, mit hagysz apádnak, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Jó vasas szekerem, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát, mit hagysz bátyádnak, lelkem, szívem, Jánosom? |
| – A szép négy ökrömet, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát mit hagysz ecsédnek, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – Négy szép hámos lovam, lelkem anyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát, mit hagysz húgodnak, szívem, lelkem Jánosom? |
| – Házi rakományom, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát mit hagysz ángyodnak, szívem, lelkem Jánosom? |
| – Örök kárhozatot, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
| – Hát, mit hagysz anyádnak, szívem, lelkem, Jánosom? |
| – A bút s a bánatot, édesanyám-asszony! |
| – Jaj, fáj szívem, fáj, vesd meg ágyamot! |
|
|
