Szép Ilona

(A vénember férj)

Elment, elment a vínember

A fiának lánykérőbe.

Kérte, kérte a fiának,

Kíszebb vette őmagának.

Elment, elment Szíp Ilona

Rézkannákkal ivókútra.

Utánamegy a vínember:

– Adjá vizet, Szíp Ilona! –

Nyújtja, nyújtja a rézkannát,

Kíszebb fogja fehír karját:

– Olyan vagyol, Szíp Ilona,

Mint kis kerbe kinyilt rúzsa.

– Olyan vagyol, te vínember,

Mint erdőbe rothadt tőke.

Ha szél fújja, ingadozik;

Eső mossa, rothadozik. –

Viszi, viszi hegyen-vőgyön,

Hegyen-vőgyön, tövisbokron.

– Megállj, megállj, te vínember,

Tövis akadt a lábomba.

– Maj megállunk, Szíp Ilona,

Maj megállunk nyestemfánál,

Ott van nekem kilenc váram,

Tizedikben tíged zárlak. –

Elment, elment Szíp Ilona

Lánykák közé játszadozni.

– Gyere haza, Szíp Ilona,

Mer nem azér vettelek el,

Hanem azér vettelek el,

Koszos fejem keresgetni,

Rühes hátam vakargatni.

Béd (Nyitra)

Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 1909. 305. (Dallammal)