| – Mit sírsz, mit keseregsz, kedves feleségem? |
| Van nekem jószágom, sok szép gazdagságom, |
| Sok szép gazdagságom, – szép eladó lányom, |
| Szép eladó lányom, – kőből rakott várom. |
| Kőből rakott várom, – robogó ménesem, |
| Robogó ménesem, – gulyabeli marhám, |
| Gulyabeli marhám, – szép szántó földeim, |
| Szép szántó földeim, – kaszáló réteim! – |
|
| – Az Isten vegye el szép eladó lányod, |
| A nyila verje meg kőből rakott várod, |
| A tatár hajtsa el robogó ménesed, |
| A dög eméssze meg gulyabeli marhád, |
| Az árvíz hordja el szép szántó földeid, |
| Az iszap öntse be kaszáló réteid! – |
|
| Az ökör a földet nem magának szántja; |
| Az asszony a lányát nem magának szánja, |
| Szépen felneveli, más kézre ereszti, |
| De szép szemmel nézi, ha ura szereti… |
| Mással töltötted el szép ifjúságodat, |
| Velem töltötted el búdat, bánatodat. |
|
|
