Ugron János

(A hibás lány kérője)

– Ne sarkantyúzd, Ugron János,
Azt a lovat többet,
Mert ha tovább sarkantyúzod,
A kutyák eszik meg!
– Enyém a ló, sarkantyúzom,
Mi bajotok véle?
Tormánéhoz, Keresztúrra
Megyek ma ebédre!
– Nem menj oda, Ugron János,
A Tormáné lánya
Részeges is, haragos is,
Bal lábára sánta.
– Ha részeges, addig igyék,
Ameddig csak bírja;
Ha haragos, veszekedjék,
Cselédimre fenekedjék;
Ha pediglen sánta,
Csidmát a lábába!
Magas sarkú piros csidmát
A sánta lábába. –
Pej-piros szín paripádat
Megsarkantyúznád még,
Ugron János, hites társad
Haj, de otthagynád még!
Én Istenem, az eszemet
De hová is tettem,
Mikor ezt a sánta ringyót
A nyakamba vettem!
Szép orcája, mézes szája
Az eszem elvette,
Hamis lelke, gonoszsága
Ismét megszerezte.

Medesér (Udvarhely)


Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872., 55-56.




Hátra Kezdőlap Előre