| Ahol felnőtt vala egy édes almafa, |
| Sárig gyopár virág alatta nőtt vala, |
| Szegény árva lányka alatta ül vala, |
| Maga koszorúját kötögeti vala. |
|
| Hova gyopár nem ér, bíla-gyönggyel toldja, |
| Bíla-gyönggyel toldja, arannyal nyomtatja. |
| Énekeli vala tanult énekeit, |
| Törölgeti vala keserves könnyeit. |
|
| – Istenem, Istenem, szerelmes Istenem, |
| Apa s anya nélkül hogy kell így megélnem? |
| Atyafiú nélkül, egy hitestárs nélkül |
| Mit fogok csinálni éltemben egyedül? – |
|
| Csak ajtón szólamlék egy idegen szózat: |
| – Ne sírj, ne keseregj – e szavakra biztat. |
| – Apád, anyád helyett atyádfia leszek, |
| Hites társad helyett hites társad leszek. |
|
| – Ne hitegess engem, te kevély idegen, |
| Mert nekem is vagyon jegyesem, gyűrűsöm. |
| Jegyesem, gyűrűsöm, jegybeli szép mátkám, |
| Ő lesz életemben nekem apám s anyám. |
|
| Ki most is oda van hadban hadakozni, |
| Hadban hadakozni, zászlót elhordozni. |
| Holnap délelőttre tán jó hírt fog hozni, |
| Hajnalkor akarok elébe indulni. |
|
|
