Ó, mit búsulsz, kis gilice

(A hűség próbája)

– Ó, mit búsulsz, kis gilice,

Aki társát elvesztette.

Társát egy vad elkergette,

Talán eddig meg is ölte.

– Én elmegyek arra helyre,

Hol kiomlott piros vére,

Hol szaggaták szálkás husát,

Ott rakatok egy kápolnát.

A csontjából kirakatom,

A vérivel föliratom,

Hogy vagyon az árva dolga,

Ki hazáját rég elhagyta.

Én egy igaz árva voltam,

Ki hazámat rég elhagytam,

Víz mentére elindultam,

Ha megtalálom a társam.

A királyné ablakában

Egy kis arany galickában

Megtaláltam, de rabságban,

Igy énekelt bánatában;

Hej, gilice, kis gilice,

Mért jöttél te ilyen messze!

Menj vissza, te arra helyre,

Honnét jöttél ilyen messze! –

S visszafordult arra helyre,

Honnét jött ilyen messzére,

Fejét földre csüggesztette,

Szárnyát széjjel terjesztette,

Magát holttá eresztette,

Hogy a társát elvesztette.

Székelyföld

Magyar Népköltési Gyűjtemény. III. Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből. Pest, 1872. 40-41.