| Rájuk csapa, mint egy tatár. |
|
| Ott sem szálla szép zöld ágra, |
|
| – Társam, társam, édes társam, |
|
| Vigyázgatlak, de nem látlak, |
| Sóhajtozlak, nem hallhatlak. – |
|
| Ott sem szálla szép zöld nádra, |
|
| – Társam, társam, édes társam, |
|
| Vérecskédet meglelhetném, |
| Vele szépen megfesteném. – |
|
| Messze földre úgy elmene. |
|
| Ott kesereg kedves társa, |
| Nem hitte, hogy megláthassa. |
|
| Mire csakhogy meg nem hala, |
|
| Ott sem szálla zöld fűszálra, |
|
| Szárnyát széjjel széllyesztette, |
|
| – Mit szomorogsz? – kérdi tőle. |
|
| – Mit sírsz, mit sírsz kis gőrice, |
|
| – Hogyne sírjak, fülemile, |
| Jó társacskám úgy elmene. |
|
| Egy nagy madár elkergette, |
|
| – Ne sírj, ne sírj, kis gőrice, |
|
| Társad helyett társad leszek, |
| Párod helyett párod leszek! |
|
| – Nekem nem kell senki társa, |
|
| Nekem csak igaz társam kell, |
|
| Szüvem csak vele nyughatik, |
| Bágyadt testem elalhatik. |
|
|
