| Egy szép lány a hegyek között |
| Csak egyedül pávát őrzött, |
|
| – Arra kérünk, szelidecske, |
| Jöjj be vélünk az erdőre, |
| Ott mulassunk mulatsággal, |
| Tisztességes barátsággal. |
|
| – Nem vagyok én szelidecske, |
| Sem leányka, sem menyecske; |
| Mert én kerti rózsa vagyok, |
| Alig nyílok, már hervadok. |
|
| Nem szokott a gyaloglásra. |
|
| – A pávádat hajtsd fórásra; |
| Mert azt nem bizhatod másra, |
| Gyenge lábod ne sajnáljad, |
| Rózsák közt vezet el utad. |
|
| – Nem messze van, majd meglátod, |
| Ha visszajössz, megtalálod. – |
|
| A szűz elfáradván ledűlt, |
| És mély álomba szenderűlt. |
|
| A legények, hogy meglátták |
|
| Sír, zokog s így szól magában: |
|
| – Ime, mostan hogy rászedtek, |
| Mert itt hattak éjszakára |
|
| Óh nagy Isten a mennyekben |
| Vigyázz reám kegyelmesen, |
| Égből hullott tűzlángiddal! |
|
|
