| Olyan álmot látott ifjú Mátyás király: |
| Üvegablak alatt nagy hosszú almafa. |
|
| Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
| Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
|
| Csak odatalála igen öreg apa. |
| – Nézd csak, apa, nézd csak, milyen álmot láttam: |
|
| Üvegablak alatt nagy hosszú almafa, |
| Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
|
| Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
| Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen, |
|
| Meg nem mondod nekem, hogy az mire megyen, |
| Mindjárt fejed veszem, mindjárt fejed veszem! – |
|
| Ő is hazamene, mindjárt sírni foga, |
| Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
| Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
| – Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
|
| – Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
| Né, mit mondott nekem ifjú Mátyás király: |
|
| Olyan álmot látott: üvegablak alatt |
| Nagy hosszú almafa, tizenkét szép ága, |
|
| Tizenkét szép ága, háromszáz levele, |
| Háromszáz levele, hatvanhat virága. |
|
| Meg nem mondom neki, hogy az mire megyen, |
| Mindjárt fejem veszi, mindjárt fejem veszi! |
|
| Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj, |
| Menj el, mondd meg neki, menj el, mondd meg neki: |
|
| Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő, |
| Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap. |
|
| Háromszáz levele: háromszáz művesnap. |
| Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. |
|
| Ő is csak elmene, ő is csak megmondá: |
| – Nagy hosszú almafa: nagy hosszú esztendő. |
|
| Tizenkét szép ága: tizenkét szép hónap. |
| Háromszáz levele: háromszáz művesnap. |
|
| Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. |
| Hatvanhat virága: hatvanhat vasárnap. – |
|
| Ő is csak elmene, ő is csak felveve, |
| Ő is csak felveve s egy-két kenderfejet. |
|
| – Ne apa, ne apa, vidd haza lányodnak, |
| Szőjjön ebből nekem egy sátorborítót. |
|
| Egy sátorborítót s egy kendőző kendőt. |
| Egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát. – |
|
| Ő is hazamene, mindjárt sírni foga, |
| Azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
| – Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
| – Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
|
| Né, mit adott neked ifjú Mátyás király: |
| Szőjj te neki ebből egy sátorborítót. |
|
| Egy sátorborítót s egy kendőző kendőt, |
| S egy kendőző kendőt, ebédelő ruhát! – |
|
| Ő is csak elmene, ő is csak felveve. |
| Ő is csak felveve szinte két forgácsot. |
|
| – Ne apa, ne apa, vidd el ezt te neki, |
| Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt. |
|
| Csánjon ebből nekem esztovátát s vetőt, |
| Egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell! – |
|
| Ő is csak elvivé, s ő is odaadá: |
| – Ne neked, ne neked, csánj te neki ebből, |
|
| Csánj te neki ebből esztovátát s vetőt, |
| S egyszóval mondani, mi a szövőhöz kell! |
|
| – Nem kell, apa, nem kell a sátorborító. |
| A sátorborító s a kendőző kendő, |
|
| S a kendőző kendő, ebédelő ruha, |
| S a kendőző kendő, ebédelő ruha. |
|
| Ha’ kell nekem, ha’ kell szép növendék lányod. |
| Ha’ kell nekem, ha’ kell szép növendék lányod! – |
|
| Mindjárt hazamene s mindjárt sírni kezde, |
| S azt is csak meglátá szép növendék lánya. |
|
| – Mit sírsz, apa, mit sírsz, ismét mit keseregsz? |
| – Hogyne sírjak, hogyne, hogyne keseregjek. |
|
| Né, mit mondott neked ifjú Mátyás király: |
| Nem kell neki, nem kell a sátorborító, |
|
| A sátorborító s a kendőző kendő, |
| S a kendőző kendő, ebédelő ruha. |
|
| Ha’ kellesz te neki, ha’ kellesz te neki! |
| – Ne sírj, apa, ne sírj, ismét ne keseregj! |
|
| Ad az Isten nekem első kakasszókor, |
| Első kakasszókor könnyű betegséget. |
|
| Másod-kakasszókor nehéz betegséget, |
| Harmad-kakasszókor világból kimúlást. |
|
| Negyed-kakasszókor koporsóba-zárást, |
| Ötöd-kakasszókor jó vendégmulatást! |
|
|
