| Menj el, édes szolgám, tekintsd meg szép hazám, |
| Akarja tatár kán, csak hozz választ hozzám. |
|
| Mondd meg szép Erdélynek, búba borult népnek, |
| Fő-fő vármegyéknek, a székely községnek! |
|
| Ha kérdik: mint vagyunk? mondd meg: rabok vagyunk, |
| Térdig vasban járunk és csak sarcoltatunk. |
|
| Kezeink bilincsben, tömlöc fenekében |
| Vagyunk nagy inségben – tatárok kezében. |
|
| Megsarcoltam volna húszezer tallérban, |
| De a pogány tatár csak meg sem hallotta. |
|
| Idegen országra hordoz szerte-széjjel, |
| Sűrűszámú pénzen ád török kezében… |
|
| Tizennyolcezeren vagyunk nagy ínségben, |
| Tatárok kezében, szörnyű ínségekben. |
|
| Nyolcszázat hajtottak a Vörös-tengerre, |
| Mint ártatlanokat a veszedelemre. |
|
| Kérjük szép Rákóczit, mint kedves urunkat: |
| Szánja meg gyermekink, özvegy feleségink… |
|
| Tatár udvarában, hideg cellájában, |
| Sötét kamarában tartnak nagy rabságban. |
|
| Elváltozott színünk, elhervadott orcánk, |
| Béesett két szemünk, mint az írott képnek. |
|
|
