| Már feljött az a nap, hogy el kell indulni, |
| Hazámtól s házamtól messzire távozni, |
| Öreg szüleimtől sírva elbúcsúzni. |
|
| Látom, édes bátyám, hogy mint sír a szíved, |
| Hogy el kell indulni nekem már mellőled. |
| De a gazdaságra vigyázz a búd mellett, |
| Kisebb testvéremet hűségesen neveld. |
|
| Harsog a trombita, indulni kell erre, |
| Ökröm szarva helyett két fegyverem töltve, |
| Ekém szarva helyett kard villog kezembe, |
| Ne sírj, édesanyám, míg előtted járok, |
| Mert hisz majd sirathatsz, ha tőled megválok. |
|
| Ki tudja, hol lészen nekem meghalásom: |
| Erdőn-e vagy mezőn, vagy a hideg szellőn? |
| Beteg fogok lenni – ki fog megsiratni? |
| Meg találok halni – ki fog eltemetni? |
|
| Tengernek nagy martja: koporsóm oldala, |
| Tengernek mélysége: koporsóm feneke, |
| Tenger sűrű habja lesz a szemfedelem, |
| A tengeri halak lesznek sírásóim, |
| Az égi madarak lesznek siratóim. |
|
|
