Vidd el, madár, vidd el…

Vidd el, madár, vidd el, vidd el levelemet,
De nem igen messze, csak a tenger mellé.
Apámnak, anyámnak tedd az ablakjára,
Ablakjáról vedd el, tedd az asztalára.
Tudom, mindjárt kérdik: hogy vagyok, mint vagyok;
Tudjad megmondani: tatár rabja vagyok,
Földig vasba vagyok…
…Mert én úgy meguntam
Karcsú derekamon rabszijjat viselni,
Kezemen-lábamon vasakot zörgetni…
Jobb lett lenne, szívem,
Híredet-nevedet ne hallottam lenne,
Talán esztendőkvel többet éltem lenne.
Szép fekete hajom meg sem őszült lenne,
Gyenge piros orcám meg sem hervadt lenne,
Két fekete szemem ki nem sírtam lenne…

Moldva


Népdalok és mondák. (A Kisfaludy-Társaság megbízásából szerkesztette és kiadja Erdélyi János) Pest, 1846-1848., I. 473.




Hátra Kezdőlap Előre