Vidd el, madár, vidd el, vidd el levelemet, |
De nem igen messze, csak a tenger mellé. |
|
Apámnak, anyámnak tedd az ablakjára, |
Ablakjáról vedd el, tedd az asztalára. |
|
Tudom, mindjárt kérdik: hogy vagyok, mint vagyok; |
Tudjad megmondani: tatár rabja vagyok, |
|
Karcsú derekamon rabszijjat viselni, |
Kezemen-lábamon vasakot zörgetni… |
|
Híredet-nevedet ne hallottam lenne, |
Talán esztendőkvel többet éltem lenne. |
|
Szép fekete hajom meg sem őszült lenne, |
Gyenge piros orcám meg sem hervadt lenne, |
Két fekete szemem ki nem sírtam lenne… |
|
|