| Vidd el, madár, vidd el, vidd el levelemet, |
| De nem igen messze, csak a tenger mellé. |
|
| Apámnak, anyámnak tedd az ablakjára, |
| Ablakjáról vedd el, tedd az asztalára. |
|
| Tudom, mindjárt kérdik: hogy vagyok, mint vagyok; |
| Tudjad megmondani: tatár rabja vagyok, |
|
| Karcsú derekamon rabszijjat viselni, |
| Kezemen-lábamon vasakot zörgetni… |
|
| Híredet-nevedet ne hallottam lenne, |
| Talán esztendőkvel többet éltem lenne. |
|
| Szép fekete hajom meg sem őszült lenne, |
| Gyenge piros orcám meg sem hervadt lenne, |
| Két fekete szemem ki nem sírtam lenne… |
|
|
