| Bodok felett vagyon egy kis sűrű berek, |
| Szegény Dancsuj Dávid akörül kesereg. |
| – Nem jó, Dávid, nem jó neked itten járni, |
| Ha meglát valaki, hová tudsz ellenni? |
|
| – Ha itt nincs nyugalom, akkor merre térjek, |
| Hogy végre egy biztos helyecskére érjek, |
| Ahol nem kergetnek mindig a zsandárok, |
| Hol nem kell remegni szüntelen halálom? – |
|
| Ha a fekete föld kettéhasadhatna, |
| Szegény Dancsuj Dávid beléborulhatna! |
| De a fekete föld ketté nem hasadhat, |
| Szegény Dancsuj Dávid belé nem borulhat. |
|
| – Istenem, Istenem, hol van a kedvesem, |
| Ki egy bíztató szót mondana most nekem? |
| Azt igérted, rózsám, szárnyakon jössz hozzám, |
| De szárnyakon nem tudsz, bár lábakon tudnál! |
|
| Olyan lettem, rózsám, mint a száraz kóró, |
| Kit aratás után elhagyott a sarló, |
| Eljöhetnél, rózsám, látogatásomra, |
| Én is itt feküszöm, holtakkal egy sorba. |
|
| – Fiam, édes fiam, ne búsulj sorsodon, |
| Igazítunk neked valahogy dolgodon. |
| Gyere haza immár és add meg magadat, |
| Ne fitesse mindig zsandár a nyomodat. |
|
| – Nem megyek, hanem megköszönöm magának, |
| Édes jó anyámnak, édes jó apámnak, |
| Hogy jó fiat nevelt császár szolgájának, |
| Császár szolgájának s az akasztófának. |
|
Sepsiszentgyörgy (Háromszék)
|
