| Sír a szemem, hull, könnyem, |
|
| Sír a szemem, kacag a szám, |
| Most fáj a szüvem igazán, |
|
| Te a fődre nem szállsz soha? |
|
| Nem szállok, mert kicsiny vagyok, |
| S irigyeim sokak s nagyok. |
|
| Hogy éljek én es köztetek! |
|
| Fáj a szívem küjjel-belől, |
|
| Kétrét hajlott az egeken. |
|
| S ha még egy rét hajlott vóna, |
| Szívem meg es szakadt vóna. |
|
| Azt az átkot mondta reám, |
| Hogy sohase legyen hazám. |
|
| Legyen bokor a szállásom, |
| S ott se legyen megállásom. |
|
| Én Istenem, ne hallgasd meg, |
| S még ha átkoz, ne fogjon meg. – |
|
| Hogy az Isten meghallgatta. |
|
|
