Mikor én kicsike vótam

(Szaladjak-e vagy megálljak?)

Mikor én kicsike vótam:
Adán gulyásbujtár vótam,
Fölfeküdtem ződ halomra,
Onnat néztem a baromra;
De mán mikor nevelődtem,
Álnok szívű lött belűlem.
Éccör nézök hazafelé,
Gyün a vármögye kifelé,
Szaladok az lovam elé:
Világos pej; kesely felé.
De mikor lovamra ültem,
Két zsandár állott mellettem:
– Mögállj betyár, mög köll állnod,
Nem szabad tovább szaladnod! –
Jaj, Istenöm, mit csináljak?
Szaladjak-é? vagy mögálljak?
Ha szaladok: agyonlűnek,
Ha mögállok: megkötöznek!
Hátrakötötték karjaim,
Úgy verték ki az fogaim,
Jaj, de sokat elájultam,
Csakhogy életbe maradtam!
Feleségöm nem is tudja:
Hogy mögfogott ez a kutya,
Bár valakinek mondhatnám,
Hogy neki tudtára adnám!
– Édös, kedves feleségöm,
Szödd össze hát a szennyesöm,
Mert elmögyök messze útra,
Kirül többet ne várj vissza.
Mondd mög a komiszárosnak:
Ne örüljön rabságomnak!
Mert, ha rabságomnak örül;
Kés fordul mög szíve körül.
Nem fogok mindég rab lönni,
Ki fogok még szabadulni,
Ki hogy szokott velem bánni,
Úgy fogom visszaszógálni!

Jazova Hódegyháza (Torontál)


Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891. II. 179-180.




Hátra Kezdőlap Előre