Álnok szívű lött belűlem. |
|
Világos pej; kesely felé. |
|
Két zsandár állott mellettem: |
– Mögállj betyár, mög köll állnod, |
Nem szabad tovább szaladnod! – |
|
Jaj, Istenöm, mit csináljak? |
Szaladjak-é? vagy mögálljak? |
Ha mögállok: megkötöznek! |
|
Csakhogy életbe maradtam! |
|
Hogy mögfogott ez a kutya, |
Bár valakinek mondhatnám, |
|
– Édös, kedves feleségöm, |
Szödd össze hát a szennyesöm, |
Mert elmögyök messze útra, |
Kirül többet ne várj vissza. |
|
Mondd mög a komiszárosnak: |
Mert, ha rabságomnak örül; |
Kés fordul mög szíve körül. |
|
Nem fogok mindég rab lönni, |
Ki hogy szokott velem bánni, |
Úgy fogom visszaszógálni! |
|
Jazova Hódegyháza (Torontál)
|