Mikor én kicsike vótam

(Szaladjak-e vagy megálljak?)

Mikor én kicsike vótam:

Adán gulyásbujtár vótam,

Fölfeküdtem ződ halomra,

Onnat néztem a baromra;

De mán mikor nevelődtem,

Álnok szívű lött belűlem.

Éccör nézök hazafelé,

Gyün a vármögye kifelé,

Szaladok az lovam elé:

Világos pej; kesely felé.

De mikor lovamra ültem,

Két zsandár állott mellettem:

– Mögállj betyár, mög köll állnod,

Nem szabad tovább szaladnod! –

Jaj, Istenöm, mit csináljak?

Szaladjak-é? vagy mögálljak?

Ha szaladok: agyonlűnek,

Ha mögállok: megkötöznek!

Hátrakötötték karjaim,

Úgy verték ki az fogaim,

Jaj, de sokat elájultam,

Csakhogy életbe maradtam!

Feleségöm nem is tudja:

Hogy mögfogott ez a kutya,

Bár valakinek mondhatnám,

Hogy neki tudtára adnám!

– Édös, kedves feleségöm,

Szödd össze hát a szennyesöm,

Mert elmögyök messze útra,

Kirül többet ne várj vissza.

Mondd mög a komiszárosnak:

Ne örüljön rabságomnak!

Mert, ha rabságomnak örül;

Kés fordul mög szíve körül.

Nem fogok mindég rab lönni,

Ki fogok még szabadulni,

Ki hogy szokott velem bánni,

Úgy fogom visszaszógálni!

Jazova Hódegyháza (Torontál)

Kálmány Lajos: Szeged népe I-III. Arad, 1881-1882, Szeged, 1891. II. 179-180.