Rózsa Sándor Bársony lovát nyergeli

Rózsa Sándor Bársony lovát nyergeli,
Harminchárom lovas zsandár keresi;
Rózsa Sándor se veszi ezt tréfára,
Felugrik a Bársony nevű lovára.
– Korcsmárosné, adjon isten jó napot!
Nem jártak itt magyar lovas zsandárok?
– Nem jártak itt magyar lovas zsandárok,
Most mentek el a szegedi betyárok.
– Korcsmárosné, töltsön bort a kupába,
Szolgálóját küldje ki istrázsára!
Szolgálója fut be egyszer nagy jedve:
– Kilenc zsandár jő fel ezen sietve! –
Rózsa Sándor se vette ezt tréfára,
Kiugrik a kamarici pusztába;
Lova lába megbotlik egy gödörbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort fektébe.
– Azon kérem zsandárkáplár uramot:
Szabadítsa bár a jobbik karomot! –
De a káplár nem hallgatott szavára,
Mind a kilenc belélőtt a karjába.
Rózsa Sándort viszik, viszik felfelé,
Kamarica gyászos kapuja felé.
Város, város, sárga város, de sárga!
Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva.

Kibéd (Maros-Torda)


Ethnographia. A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata, 1913., 41.




Hátra Kezdőlap Előre