| Rózsa Sándor Bársony lovát nyergeli, |
| Harminchárom lovas zsandár keresi; |
| Rózsa Sándor se veszi ezt tréfára, |
| Felugrik a Bársony nevű lovára. |
|
| – Korcsmárosné, adjon isten jó napot! |
| Nem jártak itt magyar lovas zsandárok? |
| – Nem jártak itt magyar lovas zsandárok, |
| Most mentek el a szegedi betyárok. |
|
| – Korcsmárosné, töltsön bort a kupába, |
| Szolgálóját küldje ki istrázsára! |
| Szolgálója fut be egyszer nagy jedve: |
| – Kilenc zsandár jő fel ezen sietve! – |
|
| Rózsa Sándor se vette ezt tréfára, |
| Kiugrik a kamarici pusztába; |
| Lova lába megbotlik egy gödörbe, |
| Ott fogták el Rózsa Sándort fektébe. |
|
| – Azon kérem zsandárkáplár uramot: |
| Szabadítsa bár a jobbik karomot! – |
| De a káplár nem hallgatott szavára, |
| Mind a kilenc belélőtt a karjába. |
|
| Rózsa Sándort viszik, viszik felfelé, |
| Kamarica gyászos kapuja felé. |
| Város, város, sárga város, de sárga! |
| Abba vagyon Rózsa Sándor bezárva. |
|
|
