| Amoda van egy nagy kapu kerítés, |
| Csehoj István Bársony lova nyerítőz, |
| Csehoj István Bársony lovát nyergöli, |
| Azon magát Madarászba viteti. |
|
| – Kocsmárosné, adjon isten jó napot! |
| Mikor jártak erre lovas zsandárok? |
| – Adjon isten, Csehoj István, néköd is! |
| Még nem láttam belűlük csak egyet is. |
|
| – Kocsmárosné halpaprikást főzzék kend. |
| Amellé jó citromos bort hozzék kend, |
| Szógálóját strázsára állítsa kend, |
| Ha zsandár gyün, híradással lögyék kend! – |
|
| Halpaprikást mög se öszi felibe, |
| Beszalad a szógáló nagy ijedve, |
| Beszalad a szógáló nagy ijedve: |
| – Alulrul gyün kilenc zsandár fegyverbe! |
|
| Csehoj István nem vötte ezt tréfára, |
| Fölugrott a Bársony paripájára, |
| Fölugrott a Bársony paripájára, |
| Beugrasztott madarászi csárdába. |
|
| – Szépen kéröm a fő zsandár urakat: |
| Ne lűjjék ki alúlam a lovamat! |
| – Nosza, rajta, azt a betyár mindönit, |
| Lovát félti, nem a maga életit! – |
|
| Csehoj Istvánt mögnyomták egy buckába |
| Mert kitört a lova lába bokába, |
| Mögbotlott a lova lába gödörbe, |
| Ott nyomta mög kilenc zsandár, fektibe, |
|
| – Zsandár uram, kéröm a nagy Istenre, |
| Tekintsön föl a csillagos egekre! – |
| De a zsandár nem hallgatott szavára, |
| Arra szóra belelűtt a vállába. |
|
| Csehoj Istvánt kötözik a kocsira, |
| Akkor kérdi, hun az ű Bársony lova? |
| – Bársony lovad elmönt az ű útjára, |
| Tégöd pedig viszünk Félegyházára. |
|
| – Mögüzenöm kedves feleségömnek, |
| Gondját viselje az hét cselédömnek: |
| Mert mán éngöm visznek Félegyházára. |
| Ott függesztenek föl az akasztófára. |
|
| Hogyha éngöm fől tanálnak akasztni; |
| Oda ne gyűjj, kedves párom, siratni, |
| Mert bús szíved mög fog értem hasadni, |
| Hét cselédünk de árván fog maradni! |
|
|
