| Esik eső, szép csendesen csepereg, |
| Csali Pista a csárdába kesereg. |
| – Kocsmárosné bort hozzon az asztalra, |
| Legszebb lányát állítsa ki a posztra. |
|
| – Édesanyám, én a posztot nem állom, |
| Amott jönnek fölfegyverzett zsandárok. |
| Csali Pista nem vette ezt tréfára, |
| Felugrott a kis pej lova hátára. |
|
| Kis pej lova el is vitte messzire, |
| Egészen a Bakony-erdő szélire. |
| Lova lába megbotlott egy fenyőbe, |
| Csali Pistát ott fogták el örökre. |
|
| Csali Pista kérdezte a kapitányt: |
| – Kapitány úr, hol az én kis paripám? – |
| Azt felelte rá a csendőrkapitány, |
| – Megállj, Pista, nem jársz többet paripán. |
|
| – Beüzentem én a feleségemnek, |
| Hat gyermekem ne tanítsa semminek, |
| Ne tanítsa se csikósnak, gulyásnak, |
| Mind a hatot nevelje fel betyárnak. |
|
|
