| – Fújd el szellő, fújd el az erdő harmatját, |
| Hogy meg ne ismerjék Husang Jancsi nyomát; |
| Mert ha megismerik Husang Jancsi nyomát, |
| Küldenek utána fegyveres katonát. |
|
| Mikor Husang Jancsi a lovát nyergeli, |
| Akkor Kurin Borcsa a bokrétát köti. |
| – Ne sírj, Borcsa, ne sírj, úgy kell annak lenni, |
| Vaj s szalonnáért most vasat kell szenvedni… |
|
| – Hallottad-e hírét piros álomszögnek, |
| Annak az átkozott munkácsi tömlöcnek? |
| Most is ott ül benne két szép gulyáslegény, |
| Ott tölti napjait éhen-szomjan szegény. |
|
| – Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek, |
| Mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek, |
| A huszonötödik a nevem diktálja, |
| A főszolgabíró levelem irkálja. |
|
| Rimaszombat felől fujdogál a szellő, |
| Nem jó hírt hallok én, magam sorsa felől; |
| Amerre én járok, még a fák is sírnak, |
| Sűrű ágjaikról a levelek hullnak. |
|
|
