Husang Jancsi

(Rólam törvénykeznek)

– Fújd el szellő, fújd el az erdő harmatját,
Hogy meg ne ismerjék Husang Jancsi nyomát;
Mert ha megismerik Husang Jancsi nyomát,
Küldenek utána fegyveres katonát.
Mikor Husang Jancsi a lovát nyergeli,
Akkor Kurin Borcsa a bokrétát köti.
– Ne sírj, Borcsa, ne sírj, úgy kell annak lenni,
Vaj s szalonnáért most vasat kell szenvedni…
– Hallottad-e hírét piros álomszögnek,
Annak az átkozott munkácsi tömlöcnek?
Most is ott ül benne két szép gulyáslegény,
Ott tölti napjait éhen-szomjan szegény.
– Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek,
Mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek,
A huszonötödik a nevem diktálja,
A főszolgabíró levelem irkálja.
Rimaszombat felől fujdogál a szellő,
Nem jó hírt hallok én, magam sorsa felől;
Amerre én járok, még a fák is sírnak,
Sűrű ágjaikról a levelek hullnak.

Balog-völgy (Gömör)


Nyelvőr (A Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóirata.), 1890., 192.




Hátra Kezdőlap Előre