– Fújd el szellő, fújd el az erdő harmatját, |
Hogy meg ne ismerjék Husang Jancsi nyomát; |
Mert ha megismerik Husang Jancsi nyomát, |
Küldenek utána fegyveres katonát. |
|
Mikor Husang Jancsi a lovát nyergeli, |
Akkor Kurin Borcsa a bokrétát köti. |
– Ne sírj, Borcsa, ne sírj, úgy kell annak lenni, |
Vaj s szalonnáért most vasat kell szenvedni… |
|
– Hallottad-e hírét piros álomszögnek, |
Annak az átkozott munkácsi tömlöcnek? |
Most is ott ül benne két szép gulyáslegény, |
Ott tölti napjait éhen-szomjan szegény. |
|
– Látom, a törvényben huszonnégyen ülnek, |
Mind a huszonnégyen rólam törvénykeznek, |
A huszonötödik a nevem diktálja, |
A főszolgabíró levelem irkálja. |
|
Rimaszombat felől fujdogál a szellő, |
Nem jó hírt hallok én, magam sorsa felől; |
Amerre én járok, még a fák is sírnak, |
Sűrű ágjaikról a levelek hullnak. |
|
|