| Addig gyűjj el én Mártonom, |
| Míg a szöszöm le nem fonom. |
| Ha el nem gyüsz akkorára, |
| Mást kötök föl a rokkára. |
|
| Már harmadik orsóm járja, |
| Gyere, Marci, bebucsájtlak, |
| Jaj, de tiszta szívbül várlak. |
|
| Zárott ajtóm nyitva tartom, |
| Szép galambom bebucsájtom, |
| Teszek széket, leültetlek, |
| Vetek ágyat, lefektetlek. |
| Igyunk, együnk, ha jóllakunk, |
| Még reggelig jót alhatunk. |
|
| Egy terhes felhő fenyeget, |
| Fúj a szellő Fegyvernektül, |
| Reszketek a menykövektül. |
|
| Hogy ne menjen Fegyvernekre, |
| De nem hajlott kérésemre, |
|
| Megengedjél, szép angyalom, |
| Megtámadt egy ellenségem, |
| Elvesztettem remínysígem. |
|
| Száját az én számhoz tette, |
| Úgy csókolt meg utoljára, |
|
| Háromszor tért lova vissza, |
| Hogy hordozta ide s tova, |
| Tán érzette szerelmünköt, |
|
| Ha Ződ Marcim veszni talál, |
| Ragadj el engem is, halál;… |
|
|
