Albert Jóska

Magosan száll hattyú madár,

Rabságba esött egy betyár:

Kinek neve Albert Jóska,

Keze, lába körösztvasba.

– Hajtják a lovam Gyulára,

Magam is mögyök utána;

Ne hajtsátok olyan nagyon:

Úgyse soká löszök vason.

Kéröm a komiszáros urat:

Ne örüljön rabságomnak,

Mer ha rabságomnak örül:

Kés forog a szíve körül.

Nem fogok mindég rab lönni,

Ki fogok még szabadulni.

Ki hogy szokott vélem bánni,

Úgy fogom visszaszógálni.

Azt nem hittem vóna soha,

Hogy így lögyön éltem sorja:

Kezem-lábam körösztvasba,

A szeretőm árvaságba.

A szeretőm szép kis barna,

Vélem beszélni akarna.

Szépen kéröm az urakat,

Hagy lássam a galambomat. –

De az urak azt felelik:

– Mögtiltotta a törvényszék.

– Elhervadok: mint a levél,

Mint ősszel a nyárfalevél,

Nyárfalevél hideg miatt,

Én mög a szerelöm miatt.

Magyarszentmárton (Torontál)

Kálmány Lajos: Alföldi népballadák (Szerkesztette Ortutay Gyula). Bp. 1954., 152-153.