Ezt nem reméltem én soha…

Ezt nem reméltem én soha:

Tömlöc az ódalam rontsa,

Én hajamat lesimítsa,

Piros orcám elhervassza.

Márványkőbűl rakott szobám,

Bóthajtással hajlik énrám;

Abba csak egy lámpás virít,

Az is csak engöm szomorít.

Magam estem nagy rabságra,

Feleségöm szajhaságra,

Gyermekeim árvaságra,

Az vagyonom bitangságra.

Megszabadulok a nyáron,

Tudom, sok paraszt megbánja!

Kinek háma, kinek járma

Maj fölkerül a pallásra.

Tele van a szám panasszal

De a szívem jószándékkal.

Nem tom, kinek mondjam bajom, –

A fődnek megpanaszolom.

Megpanaszolom a fődnek,

Mer az nem mondja senkinek,

Az se mondja meg egyébnek,

Csak a rózsafalevélnek.

Rózsafának szép az ága,

De még szebb annak hajtása,

De még szebb annak hajtása!

Betyárságnak nincsen párja!

Zaláta (Baranya)

Berze Nagy János: Baranyai néphagyományok. I. Pécs, 1940., 273. (Dallammal)