| Túl a Tiszán, a beregi határon |
| Kivirágzott egy szép hársfa a nyáron. |
| Annak a szép hársfának az aljába, |
| Juhászlegény klánétozik magába. |
|
| Éjfél után hármat ütött az óra, |
| Mégis mindég szól a juhász-klánéta, |
| A klánéta behallik egy ablakon: |
| – Ébren van-é, méltóságos kisasszony? |
|
| – Ébren vagyok, juhászlegény, mi bajod? |
| – Záros ajtódat kinyitni nem tudom. |
| – Itt ez a kúcs, fordíts rajta vagy hármat, |
| Hagy csókoljam meg a piros orcádat. – |
|
| Felsütött a nap a báró házára, |
| A bárólány kiáll az ajtajába, |
| Igy sóhajtott fel az égre magába: |
| – Jaj Istenem, mér vagyok báró jánya! |
| Jaj, Istenem, mér vagyok báró jánya, |
| Mér nem vagyok juhászlegény babája? – |
|
| A báró sem vette eztet tréfára, |
| Nyerget tett a legszebbik paripára, |
| Nyerget tett a legszebbik paripára, |
| Átnyargalt a legközelibb tanyára. |
|
| – Jó napot, te juhászlegény, micsinász? |
| Nem láttad-é kökényszemű bárójányt? |
| – Nem láttam én kökényszemű bárójányt, |
| Ha nem hiszi vizsgálja meg a tanyát. |
|
| Benne van a cifraszűröm, rézbaltám, |
| Mellette a tajtékpipám, furulyám, |
| Három hete a bojtárom odavan, |
| Talán a báró jánya is vele van. |
|
| Jaj, de szépen megfaragták azt a fát, |
| Kire szegény juhászlegényt akasztják! |
| Fújja a szél gyócs ingét, gyócs gatyáját… |
| – Jaj, Istenem, mér szerettem bárójányt! |
|
|
