| Erre alá, az endrédi határba |
| Kivirágzott egy nagy hársfa magába. |
| Ez a hársfa az endrédi báróé, |
| Odajár egy juhászlegény búsulni. |
|
| Juhászlegény szíve nagyon szomorú, |
| Eléveszi furulyáját, belefú. – |
| Juhászlegény, szépen szól a furulya, |
| Behallatszik Endre báró ablakán. |
|
| Másnap reggel kinyílt a báró ablaka, |
| A kisasszony maga nézett ki rajta. |
| – Bár ne volnék a bárónak leánya, |
| Hogy lehetnék juhászlegény babája! – |
|
| Báró uram nyergelteti a lovát, |
| Megkerüli közel lévő határát. |
| Megkérdi a legöregebb juhászát, |
| – Nem-e látta Endre báró leányát? |
|
| – Báró uram, az igazat bevallom, |
| Nem láttam én, báró uram, ha mondom. |
| Két hét óta nem láttam a bojtárom, |
| Talán bizony vele van a kisasszony. – |
|
| Báró uram hintót küld a lányáér, |
| Kilenc zsandárt meg a juhászbojtárér, |
| Elől ül a hintóba a kisasszony, |
| Hátul meg a juhászbojtár vasalva. |
|
| Erre alá most vasalják azt a fát, |
| Amelyikre juhászbojtárt akasztják, |
| Fújja a szél fekete göndör haját, |
| Nem öleli többé báró leányát. |
|
| – A faluba végigmenni nem merek, |
| Mer azt mondják, fekete gyászt viselek, |
| Fekete gyász, fehér szélű jegykendőm, |
| Juhászlegény volt az első szeretőm! |
|
|
