| Oda alá a szedrényi határba, |
| Kivirágzott egy nagy hársfa magába, |
| Kivirágzott egy nagy hársfa magába, |
| Juhászlegény furulyázgat magába. |
|
| Éjfél után hármat ütött az óra, |
| Még akkor is szépen szól a furulya, |
| Furulyaszó fölhallik a kastélyba, |
| – Ébren vagy-e Szedri báró Mariska? |
|
| Kinyílik a hálószoba ablaka, |
| Kis Mariska búsan tekint ki rajta, |
| Kis Mariska föl-fölsóhajt magába: |
| – Mért is lettem Szedri báró leánya! – |
|
| Kis Mariska juhásznénak nem való, |
| Gyenge lábát fölböködi a tarló… |
|
| Szedri báró fölnyergeli a lovát, |
| Körüljárja a szedrényi határát. |
| Megkérdezi legöregebb juhászát: |
| – Nem látta-e Szedri báró leányát? |
|
| – Nem láttam én, tekintetes uram, ha mondom. |
| A juhászom három napja nem látom, |
| Azzal ment el a nagyságos kisasszony; |
| Elbúcsúzott ettől a nagy világtól. – |
|
| Szedri báró kiválasztja azt a fát, |
| Amelyikre juhászlegényt akasztják, |
| Fújja a szél fekete göndör haját, |
| Más öleli Szedri báró Mariskát… |
|
|
