Szendre báró leánya

Balatonnál a nagyberki határba
Kizöldelt a legöregebbik nyárfa,
A Nagyberek legöregebb nyárfája.
Gulyáslegény busulni jár alája.
Gulyáslegény szive nagyon szomoru,
Előveszi furugláját, belefu,
Furulyaszó behallik a tanyára,
Ébredj fel hát Szendre báró leánya!
Fel is ébredt, ki is nyilt az ablaka,
Kökényszemü barna lány néz ki rajta.
Hej te gulyás, jaj de szépen furulyálsz,
Behallik a tükör-szobám ablakán.
Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána.
Már messziről kiáltja a gulyásnak,
Szivem gulyás, teritsd le a subádat!
Nem terithetem ide a subámat,
Közel a kár, behajtják a gulyámat.
Már te arra szivem gulyás, ne gondolj,
Majd kiváltja édesanyám, ha mondom.
Édesanyám arra kérlek tégedet,
Ez a gulyás nagyon szeret engemet,
Én is szeretem a gulyást igazán,
Kérlek anyám, ezért ne haragudj rám.
Báró lánya nem a gulyáshoz való,
Slinges szoknya nem a harmatba való.
A slingemből két arasztot levágok,
Tiéd leszek szivem gulyás, a nyáron.
Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Ha én téged egy gulyáshoz odadlak.
Nem bánom én édesanyám, tagadj meg,
De a szivem a gulyásért hasad meg.
Másnap osztán Szendre báró bujába
Kivágtat a közel lévő tanyára.
Megkérdezi a legelső bojtárját,
Nem látta-e Szendre báró Mariskát?
Nem láttam én Szendre báró Mariskát,
Ha nem hiszi, vizsgálja meg a tanyát.
Nyissa be a tanyájának ajtaját,
Ott találja Szendre báró Mariskát.
Szendre báró hintót küld a leányért,
Kilenc zsandárt meg a gulyásbojtárért.
Elől viszik a kisasszonyt hintóval,
Utána a gulyáslegényt vasalval.
Kastély-kertben most vágják ki azt a fát,
Amire a gulyáslegényt akasztják.
Mér szerettem, mér szerettem bárólányt,
Mér nem szerettem egy igaz szegény lányt?!
Kastély-kertben most faragják azt a fát,
Amire a gulyáslegényt akasztják.
Fujja a szél gyócs ingét, gyócs gatyáját,
Nem öleli többé a báró lányát.
Mért is lettem, mért is lettem bárólány,
Mért nem lettem én egy igaz szegény lány!
Akkor talán én is boldog lehetnék,
Azé lennék, kit igazán szeretnék.
A faluba végigmenni nem merek,
Mert azt mondják, feketegyászt viselek.
Gyász a ruhám, fehér az én jegykendőm,
Gulyáslegény nem lesz többé szeretőm.
Amott áll egy sudár nyárfa magába,
Furulyaszó nem hallatszik alóla,
Furulyaszó nem hallik a tanyára,
Meg is halt már Szendre báró leánya.

Buzsák (Somogy)


Együd Árpád: Somogy népköltészete I. (kézirat)




Hátra Kezdőlap Előre