| Balatonnál a nagyberki határba |
| Kizöldelt a legöregebbik nyárfa, |
| A Nagyberek legöregebb nyárfája. |
| Gulyáslegény busulni jár alája. |
|
| Gulyáslegény szive nagyon szomoru, |
| Előveszi furugláját, belefu, |
| Furulyaszó behallik a tanyára, |
| Ébredj fel hát Szendre báró leánya! |
|
| Fel is ébredt, ki is nyilt az ablaka, |
| Kökényszemü barna lány néz ki rajta. |
| Hej te gulyás, jaj de szépen furulyálsz, |
| Behallik a tükör-szobám ablakán. |
|
| Szépen legel a kisasszony gulyája, |
| A kisasszony maga sétál utána. |
| Már messziről kiáltja a gulyásnak, |
| Szivem gulyás, teritsd le a subádat! |
|
| Nem terithetem ide a subámat, |
| Közel a kár, behajtják a gulyámat. |
| Már te arra szivem gulyás, ne gondolj, |
| Majd kiváltja édesanyám, ha mondom. |
|
| Édesanyám arra kérlek tégedet, |
| Ez a gulyás nagyon szeret engemet, |
| Én is szeretem a gulyást igazán, |
| Kérlek anyám, ezért ne haragudj rám. |
|
| Báró lánya nem a gulyáshoz való, |
| Slinges szoknya nem a harmatba való. |
| A slingemből két arasztot levágok, |
| Tiéd leszek szivem gulyás, a nyáron. |
|
| Lányom, lányom, lányomnak se mondalak, |
| Ha én téged egy gulyáshoz odadlak. |
| Nem bánom én édesanyám, tagadj meg, |
| De a szivem a gulyásért hasad meg. |
|
| Másnap osztán Szendre báró bujába |
| Kivágtat a közel lévő tanyára. |
| Megkérdezi a legelső bojtárját, |
| Nem látta-e Szendre báró Mariskát? |
|
| Nem láttam én Szendre báró Mariskát, |
| Ha nem hiszi, vizsgálja meg a tanyát. |
| Nyissa be a tanyájának ajtaját, |
| Ott találja Szendre báró Mariskát. |
|
| Szendre báró hintót küld a leányért, |
| Kilenc zsandárt meg a gulyásbojtárért. |
| Elől viszik a kisasszonyt hintóval, |
| Utána a gulyáslegényt vasalval. |
|
| Kastély-kertben most vágják ki azt a fát, |
| Amire a gulyáslegényt akasztják. |
| Mér szerettem, mér szerettem bárólányt, |
| Mér nem szerettem egy igaz szegény lányt?! |
|
| Kastély-kertben most faragják azt a fát, |
| Amire a gulyáslegényt akasztják. |
| Fujja a szél gyócs ingét, gyócs gatyáját, |
| Nem öleli többé a báró lányát. |
|
| Mért is lettem, mért is lettem bárólány, |
| Mért nem lettem én egy igaz szegény lány! |
| Akkor talán én is boldog lehetnék, |
| Azé lennék, kit igazán szeretnék. |
|
| A faluba végigmenni nem merek, |
| Mert azt mondják, feketegyászt viselek. |
| Gyász a ruhám, fehér az én jegykendőm, |
| Gulyáslegény nem lesz többé szeretőm. |
|
| Amott áll egy sudár nyárfa magába, |
| Furulyaszó nem hallatszik alóla, |
| Furulyaszó nem hallik a tanyára, |
| Meg is halt már Szendre báró leánya. |
|
|
