| Amott legel a Szirmai gulyája, |
| A kisasszony maga sétál utána, |
| Már messziről kiáltja a gulyásnak: |
| – Szívem, gulyás, terítsd le a subádat! |
|
| – Nem terítem én le az én subámat, |
| Mert behajtják az én kedves gulyámat! |
| – Hát te avval, szívem gulyás, ne gondolj, |
| Kiváltja az édesanyám, ha mondom! – |
|
| – Édesanyám, váltsa ki a gulyáját, |
| Vélem töltötte el az éjszakáját! |
| – Lányom, lányom, lányomnak se fogadlak, |
| Ha én téged egy gulyásnak odadlak. – |
|
| Erdő báró fölül kis pej lovára, |
| Kimegyen a legközelebb tanyára, |
| – Jó estét, te juhászgazda, mit csinálsz? |
| Nem láttad-e Erdő báró leányát? |
|
| – Nem láttam én, Erdő báró, ha mondom, |
| Három hete nem láttam a bojtárom. – |
|
| Rásütött a nap a báró házára, |
| Az ablakán sírva néz ki a lánya; |
| – Én Istenem, mér lettem báró lánya |
| Mér nem lettem juhászlegény babája? – |
|
| Jaj de szépen kifaragták azt a fát, |
| Melyikre a juhászlegényt akasztják. |
| Fújja a szél fekete göndör haját, |
| Mér szerette el a báró leányát! |
|
|
