| Szépen legel a kisasszony gulyája, |
| A kisasszony maga sétál utána. |
| Még messziről kiáltja a gulyásnak: |
| – Szívem gulyás, terítsd le a subádat! |
|
| – Kisasszonyka, nem terítem a subám, |
| Mer behajtja édesapád a gulyám. |
| – Már te avval, gulyáslegény, ne gondolj; |
| Kiváltja az édesanyám, ha mondom… |
|
| – Édesanyám, váltsa ki a gulyáját! |
| Velem töltötte el az éjszakáját… |
| – Jányom, jányom, jányomnak se mondalak, |
| Ha én téged egy gulyásnak tartalak. |
|
| – Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg, |
| Az én szívem a gulyásér hasad meg!… |
|
| – Kivágatom az erdőbe azt a fát, |
| Kire szegény gulyáslegényt akasztják. |
| Fújja a szél haját, ötszél gatyáját, |
| Összeveri a sarkantyús csizmáját. |
|
| – Ássák nekem a mélységes temetőt, |
| Sárga homok szíjja fejér testemet, |
| Szívem, gulyás, sajnálsz-e te engemet?… |
|
|
