| Egy szép barna legény nálunk kezde járni, |
| Egy veres kendőért velem akar hálni, |
| – Se ne járj, se ne várj, mert én velem nem hálsz, |
| Míg a templom földjén velem együtt nem állsz. – |
|
| Estve van már, rózsám, hatot üt az óra, |
| Minden szép eladó készül a fonóba; |
| Szegény Szűcs Maris is elindult magába, |
| De az ég felette homályba borula. |
|
| Zilasi Pistának van szép bokrétája, |
| Peng a sarkantyúja s csókra áll a szája; |
| Szóba áll Szűcs Maris e nyalka legénnyel, |
| S mulatoznak soká enyelgő beszéddel. |
|
| – Kérlek rózsám! Kérlek, kérlek az egekre, |
| Csak két szavaimat vegyed a füledbe; – |
| A leány fogadja kérését Pistának, |
| S már most nincs szünete könnyének, bújának. |
|
| – Leányok, leányok rólam tanuljatok, |
| Ha fonóba mentek, guzsalyt ne hordjatok, |
| Mert ha guzsalyt hordtok, így lészen dolgotok, |
| Mint a féreg-ette virág elhervadtok. |
|
| Eleget már sírtam, nem is sírok többet. |
| Mert tudom, megcsaltál, s nem is leszek tied. |
| Háborog az elmém a szerelem miatt, |
| Mint kis fecskemadár kereng az ég alatt. – |
|
| Zilasi Pista azt maga kivallotta, |
| Szegény Szűcs Marisnak ő volt a gyilkosa, |
| – Vérem a vérével egy patakot mosson, |
| Testem a testével egy sírban rothadjon. – |
|
| Estve van már, estve, be is sötétedett, |
| Szegény Szűcs Marisnak szíve kiszenvedett, |
| Ráhúzták a földet, írják főfájára |
| Hogy mely gyászos eset vitte őt halálra. |
|
|
