| Arra alá vörös az ég alja, |
| Ott teröm a narancspiros alma, |
| Nem jó íze vagyon az almának: |
| Akit Vilma szakajtott magának. |
|
| Szabó Vilma lemönt a kis kertbe, |
| Ráborult a hársfa levelire, |
| Háromszor is kiáltottam néki: |
| – Kelj föl Vilma, mer möglát valaki! – |
|
| Szabó Vilma nem vötte tréfának, |
| Kisétált a mukrinyi kocsmába. |
| Még a borát ki se is ihatta: |
| Kilenc zsandár állott az ajtóba. |
|
| Szabó Vilmát hat zsandár kiséri, |
| Szögény Sándor az ablakon nézi: |
| – Ne nézd, Sándor, gyászos életömet, |
| Gyereködér szenvedöm ezöket! – |
|
| Szabó Vilma krinolin szoknyája, |
| Nem látszik azon a vastagsága, |
| De mögmondta vármögye bábája: |
| Hogy a Vilma három gyerök anyja. |
|
| – Szabó Vilma, nem fájt-e a szíved, |
| Hogy megölted három gyeröködet? |
| – Dehogynem fájt, talán mög is hasadt, |
| Halálomig csörgetöm a vasat! – |
|
| Szabó Vilma lemönt az erdőbe, |
| Főtekintött a csillagos égre, |
| Főtekintött a csillagos égre, |
| – Jaj, Istenöm, de rossz jut eszömbe! – |
|
| Szabó Vilma azt üzente anyjának: |
| Párnát kűldjön a feje aljának; |
| Az anyja azt üzente Vilmának: |
| Haját tögye a feje aljának! |
|
|
