| Arra alá dörög az ég alja, |
| Szabú Vilma paradicsomalma; |
| Nem jó íze van annak az almánok, |
| Kit a Vilma választott magánok. |
|
| Szabú Vilma kiment az erdűre, |
| Lefeküdt a tőfa levelire. |
| Ötöt-hatot kiáltottak neki, |
| – Kelj föl Vilma, mert meglát valaki! – |
|
| Szabú Vilma nem vette tréfára, |
| Beszaladt a közeli csárdába; |
| Csak ippeg hogy ajtaját becsukta, |
| Kilenc zsandár zörgetett hozzája. |
|
| – Szabú Vilma, nyisd ki az ajtúdat, |
| Hová tetted három magzatodat? |
| – Kettüt dobtam Tisza fenekire, |
| Egyet ástam cédrusfa tüjibe. |
|
| – Vilma, Vilma, nem fáj a te szüved, |
| Hogy megölted három gyermekedet? |
| – Dehogynem fáj, talán meg is hasad! |
| Halálomig zörgetem a vasat. |
|
|
