| Debreceni zöld erdő, zöld erdő, |
| Sárgarigó benne a kerülő, |
| Én is voltam annak kerülője, |
| Bereg Náni igaz szeretője. |
|
| Bereg Náni bokros pántlikája, |
| Nem fonja már többet a hajába: |
| – Tedd el, Náni, a ládafiába, |
| Majd jó lesz a kislányod hajába! |
|
| – Jaj, Istenem! be szomorú vagyok, |
| Hogy én ilyen szerencsétlen vagyok, |
| Keservesen sírok én akkor is, |
| Mikor nekem a szám mosolyog is! – |
|
| Bereg Náni kiment az erdőre, |
| Ráfeküdt a tölgyfa levelére. |
| Egyet-kettőt kiáltottam neki: |
| – Kelj fel, Náni, mert meglát valaki! – |
|
| Felkelt Náni, felült a lovára, |
| Úgy vágtat az aradi csárdába, |
| Mikor Náni beér a csárdába, |
| Kilenc zsandár fegyveresen várta. |
|
| Parancsolja a csaplárosnénak: |
| – Száz icce bort, száz szál gyertyát mellé, |
| Hadd igyék a kilenc zsandár-legény! – |
|
| Mikor Nánit kilenc zsandár viszi, |
| Édesanyja az ablakon nézi. |
| – Ne nézd, anyám, gyászos esetemet, |
| Mind teérted szenvedem ezeket! |
|
| – Ugyan Náni, nem fáj-e a szíved: |
| Elvesztetted szülött gyermekedet? |
| – Hogyne fájna, mikor majd meghasad, |
| Kiért holtig zörgetem a vasat. |
|
| Tömlöcajtóm rézzel van kiverve, |
| Az én helyem mésszel kimeszelve, |
| Köszönöm a nemes vármegyének: |
| Hogy kimeszeltette a helyemet. |
|
| Tisza, Tisza, de zavaros Tisza! |
| Mi haszna, ha egy madár átussza. |
| Hallottad-e a kerek ég alatt: |
| Hogy rózsámat szeretni nem szabad? |
|
| Aradi Kálmánnal mulatozom, |
| Szülőimről ritkán gondolkozom, |
| Elfelejtem, alig jut eszembe, |
| Holtig való rab vagyok érette. |
|
|
