| Utra Mari belépett a kiskertbe, |
| Lefeküdt a nagy diófa tövébe. |
| Utra Mari, nem félsz, hogy ott meglátnak, |
| Az emberek árulkodnak utánad. |
|
| Utra Mari rózsaszínű szoknyája, |
| Beléakadt a kiskert ajtójába. |
| Utra Mari elkiáltotta magát: |
| – Jaj Istenem, közeledik a halál! |
|
| Utra Marit kilenc csendőr vallatja, |
| Szeretője az ablaknál hallgatja. |
| – Utra Mari, valld ki minden bűnödet, |
| Hová tetted a te négy gyermekedet? |
|
| – Kettőt tettem nagy diófa tövébe, |
| Egyet dobtam a Tisza fenekére, |
| Egynek vérit vettem, mint a madárnak, |
| Mert nincsen kit hívjon édes apának. |
|
| – Lány barátim, rólam példát vegyetek, |
| Csalfa legénynek sohase higgyetek, |
| Csalfa legény csalta meg a szivemet, |
| A jó Isten borítsa rá az eget. |
|
| Kolozsvári fogház fala de sárga, |
| Oda vagyon Utra Mari bezárva. |
| Megizentem a jó édesanyámnak: |
| Küldjön párnát lánya feje aljának. |
|
Vajdakamarás (Szolnok-Doboka)
|
