A favágó siratója

Harangoznak vecsernyére,

Gyere pajtás az erdőre,

Az új útnak tetejére,

Az új útnak tetejére.

Minden embernek meghagyom,

Sötét reggel fát ne vágjon;

Mert én sötét reggel vágtam,

Szerencsétlen órán jártam.

Testem törött a bokorba,

Vérem kihullott a porba;

A madarak pásztorolták,

Énekszóval virrasztották…

Azt a gazdája megtudta,

Mindjár utána indula.

Meg van a koporsó festve,

Uti Miska fekszik benne…

Nyisd ki apám a kapudat,

Halva hozzák szép fiadat;

Sirass anyám, ne bízd másra,

Most siratsz meg utoljára.

Sirassatok meg leányok

Úgy es tudom, hogy sajnáltok.

Gyergyóújfalu (Csík)

Bartók Béla írásai. V. A magyar népdal. Bp. 1990., 14. sz. (Dallammal)