| – Márton Józsi mit gondoltál, |
| – Én egyebet nem gondoltam, |
| Kereszt-hegybe elindultam! |
|
| Az bárdomat jobbra fogtam, |
| Negyven árvát útra hagytam, |
|
| Egy cseppet elszenderedtem, |
| Hogy én abból felébredtem, |
|
| Hát két csendőr áll előttem. |
| – Csendőr urak, miért jöttek? |
| – Azért jöttünk, hogy elvigyünk |
|
| – Ne sírj, édes feleségem, |
| Ne zokogj, árva gyeremek, |
|
|
